 |
| Fotó: önkéntes felvétele rólam, amikor még hittem magamban |
Az életemben azt sajnálom legjobban, hogy az emberek csak akkor jönnek rá arra, hogy mekkorát hibáztak, amikor már késő. Az én esetemben is így van ez, hogy már későn jövök rá arra, hogy mekkorát hibáztam (amikor hittem magamban, a céljaimban) és ehhez nem kaptam meg a kellő támogatást, vagy későn. Ezért persze nincs lelkiismeretfurdalásom, inkább csak kellemetlenül érzem magamat. Elsősorban mindent magamnak köszönhetek, de azért érdemes lenne jobban megnézni az életemet egy időutazás keretében, hogy megértsék sokan, hogy mi miért történt, illetve megértsék az összefüggéseket. Alapvetően jó embernek tartom magamat, de szerencsétlen, teljes árva és nincstelen vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése