 |
| Fotó: fotós - szallagavatón a Bajza József Gimnáziumban (Hatvanban) |
Ugyan halálos beteg nem vagyok, de azért eszembe szokott jutni, hogy ha nem lennék, akkor kinek hiányoznék, illetve miben változna az életük nélkülem. Sokszor azt érzem, hogy sokaknak hiányozhatnék, de az életük megkönnyebbültebb lenne nélkülem és a hülyeségeim nélkül. Bár meghalni nem akarok, azért nagyon sokszor nem látom a kiutat (vagy nagyon hosszú, amit nem biztos, hogy vállalni akarok). Jelenleg úgy élek a társadalomban, mintha már rég nem is a Földön lennék, hanem csak a szellemem járkálna az emberek között. Aztán minden reggel az álom után szembesülök azzal, hogy még mindig húsvér fiatalember vagyok. Annak nagyon örülök, hogy amiket a blogban írok, azok feltehetően fennmaradnak és akárhogy is alakul az életem, azokat újra felidézhetem majd a jövőmben. Szépen, csendben fogok majd idő előtt elmenni, mert már nem fogom tovább bírni a terhet, amit a sorsommal cipelek naponta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése