November 23-án ünneplem a 36-ik születésnapomat, aminek részben nem nagyon örülök, mert csak idáig jutottam az életemben - igaz bejártam az egész világot majdnem, létrehoztam egy nemzetközi ifjúsági szervezetet, szereztem 7 szakmát, egyetemre jártam 10 évig (amit nem fejeztem be) stb. -, hogy végül Budapesten az utcán kötök ki lábtörötten ( - részben - magamnak köszönhetően). Nagyon el vagyok keseredve, hogy korábbi állami gondozottként nem vagyok képes megfelelő életet élni. Ezért a jóistentől már csak annyit kérek, hogy mutassa meg majd mindenkinek, hogy nem öngyilkossági hajlam kísérte az életemet, hanem mindég nyomos okok, illetve mutassa meg azt is, hogy jó úton jártam, de nem jó időben, nem jó helyen az életben. Talán máskor jobban fogok járni. A születésnapom után azt kérem, hogy az édesszüleim sírjához közel temessenek majd el a markazi temetőben - legalább ott nyugtom lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése