Azért reggelente felébredek, akkor azt látom magamkörül, hogy sok dolog már nem olyan mint korábban volt. Ami könnyű volt a múltban, az most sokkal nehezebb a jelenben és feltehetően a jövőben is. A tükrön keresztül látva magamat jut eszembe, hogy mennyire csak magunkra számíthatunk magunkra a világon. De ezt nem csak az elmúlt időszakban érzem - már teljes árvaságom miatt gyerekként is rájöttem, ezért is volt szükség létrehozni az ifjúsági klubot -. Éredemes foglalkozni ezzel, mert valszeg nem vagyok egyedül ezzel a lehetőséggel. Kíváncsi lennék, hogy hányan érzik boldognak magukat, amikor a tükör előtt naponta egyszerűen (őszintén) csak megkérdezik maguktól, hogy boldognak érzik magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése