Az egyik budapesti törzshelyünkön ültem és hallgattam a fenti zenét, amikor egy hallássérült fiatal oadalépett az asztalomhoz és támogatást akart gyűjteni. Mivel el voltam foglalva, ezért nem is foglalkoztam vele annyira. Meg amúgy sem állok olyan jól. Viszont amikor láttam, hogy senkitől nem kapott semmit, azután utánnaszaladtam az utcára és odaadtam neki a megmaradt aprómat. Mivel fizetésig nem nagyon lesz pénzem - hacsak nem adhatok plazmát pénzért (3 500 forint kb. 40 perc) - akkor a fizetésig ki kell majd húznom. Hogy ezt miért tettem? Mert visszaemlékeztem arra, hogy milyen volt, amikor rászorulóként nekem is adtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése