 |
| Fotó: T.K. - Betlehem a Szent István Bazilikánál |
Addig fogok próbálkozni, amíg boldog nem leszek!
Akik ismernek, azoknak nem kell sokáig igazolnom, hogy a létkérdésben meglehetősen határozott vagyok. Nagyon elegem lett a panaszkodásból, a sok siránkozából és abból, hogy mennyire le vagyok szarva (kivétel, aki már idáig is sokmindenben kitartottak mellettem). Az ifjúsági szervezet egész blogja szinte másról sem szólt csak segélykiáltásról, ami szinte alig került meghallgatásra. Az idáig kapott segítség, támogatás nem elég ahhoz, hogy kikerüljek a válságból. A jövőben nem szeretném folytatni ezt az életvitelet, de nem is látok belőle megfelelő kiutat (bár próbálkoztam pl. munkahelyteremtés stb.), miután csak kevesen segítették az álmom megvalósulását. Végső elkeseredésemben, Szenteste végső megnyugvásom lehet. További részleteket nem fogok és szeretnék elárulni. Eddig kértem segítséget, most már nem fogok.
Akik ismernek, azoknak nem kell sokáig igazolnom, hogy a létkérdésben meglehetősen határozott vagyok. Nagyon elegem lett a panaszkodásból, a sok siránkozából és abból, hogy mennyire le vagyok szarva (kivétel, aki már idáig is sokmindenben kitartottak mellettem). Az ifjúsági szervezet egész blogja szinte másról sem szólt csak segélykiáltásról, ami szinte alig került meghallgatásra. Az idáig kapott segítség, támogatás nem elég ahhoz, hogy kikerüljek a válságból. A jövőben nem szeretném folytatni ezt az életvitelet, de nem is látok belőle megfelelő kiutat (bár próbálkoztam pl. munkahelyteremtés stb.), miután csak kevesen segítették az álmom megvalósulását. Végső elkeseredésemben, Szenteste végső megnyugvásom lehet. További részleteket nem fogok és szeretnék elárulni. Eddig kértem segítséget, most már nem fogok.
 |
| Fotó: önkéntes felvétele rólam, amikor még volt miben hinni (múltkori felvétel) |
Az én lelkiismeretem tiszta, azonban azt mindenkinek érdemes saját magának is megnézni. Soha nem gondoltam volna, hogy idáig kell majd eljutnom. A magam részéről sokmindenen mentem át és a végsőkig igyekeztem mindent megtenni, hogy változtassak és boldogan élhessek. Ezt egyedül nem tudtam megtenni. Remélem, hogy egy másik életben szerencsésebb leszek majd. Feleslegesen áltatom csak magamat mostanság és csak egyre rosszabb lesz. Nem a remény - ami a motivációval elveszik - hal meg utoljára, hanem Én (testileg, szellemileg). Megfelelő támogatást nem kapok, így nincs mire várnom. Végrendeletet nem fogok írni, mert szinte nincs mire, nincstelen, hajléktalan lettem. Nem a pszichiátrián és a fogdában van a helyem, hanem egy normális (Magyar)országban, vagy a magyarföldben/ szüleim sírjában. Ámen.
Nem akarok olyan társadalomban élni, ahol feleslegesnek érzem magamat és nem találom a helyemet, illetve amiben egy senki vagyok. (Pfuj)
Nem akarok olyan társadalomban élni, ahol feleslegesnek érzem magamat és nem találom a helyemet, illetve amiben egy senki vagyok. (Pfuj)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése