 |
| Fotó: T.K. - szelfi a Nyugati pályaudvaron - elvágyódás a MAGYAR valóságból |
Nyílt karácsonyi levelem a magyar Miniszterelnökhöz - mert nagyon elegem van, és nem csak nekem. A NYOMORULTAKat nem kell megnéznem a Madách Színházban, elég csak magamra nézni.
Tisztelt magyar Miniszterelnök!
Úgy érzem, hogy rossz időben, rossz helyre születtem, mert a Hazában nem találom a helyemet és erről nem csak én tehetek. Teljes árvaként nem volt beleszólásom abba, hogy hova születek és miként növök majd fel. Sajnos a sors nem volt túl kegyes hozzám és sok szerencsétlenségnek köszönhetően még hajléktalan is lettem 36 évesen. Az álmomat (Tresó Ifjúsági Klub) sok dolog akadályozza, ami a nehéz élethelyzetemnek is köszönhető. Nem jó olyan országban élni, ahol egy aktív, tehetséges fiatal nem tud boldogan élni, amihez az aktuális kormányzatnak jelentős része van, hiszen a lehetőségeinket nagymértékben befolyásolják.
Nagyon sajnálom, hogy hajléktalan helyzetemből szinte alíg tudok (korábbi londoni lábtörésem miatt is) továbblépni. A motivációm, kreativitásom egyre inkább elfogy, a kilátástalanság egyre inkább növekszik, az életkedvem egyre rosszabb és inkább az érdekel, hogyan tudnék legálisan eltávozni ebből az életemből. Semmilyen jövedelemből élni szinte lehetetlen, munkát egyenlőre nem tudok vállalni (mert ahhoz is pénz kell), a saját munkahelyteremtés kudarcba fulladhat, mert a szükséges önrészt nem fogjuk tudni kigazdálkodni, a pályázati lehetőségeket nem fogjuk tudni kihasználni.
Azt kívánom a jövőben, hogy olyan kormányzat ne legyen Magyarországon, ami nem képes megfelelően (mert a jelenlegi csak nagyobb bajokat okoz) a magyaroknak segíteni, amikor arra szükség van. Nem jó olyan társadalomban élni, ahol az ünnepeket úgy kell megélni, hogy közben teljes árva, hajléktalanként senkiként, nincstelenként kallódok, tántorgok az utcán némi bevét reményében (Fedél Nélkül újság terjesztésével), mert más nincs.
Ha még idáig nem voltam kellően megalázva, kitaszítva, kiszolgáltatva, embertelen bánásmódban részesülve Magyarországon, akkor van még merre lépnem, amíg élek. Mindennek megvan az oka, annak is, hogy idáig jutottam, ami egy elég hosszú sztori (akár egy könyvet is megérne).
Nem jó az, hogy hajléktalanként kell tengődnöm és elkallódnom, miközben az önéletrajzomat megvizsgálva volt olyan időszak az életemben, amikor sokat tettem magamért. Amikor meg már nem tudok, akkor minimális segítség mellett szinte csak lélegeztetőkészüléken élek. Nagyon "szar" élethelyzet, szívesen cserélnék bárkivel akár egy hétre is.
Remélem, hogy a nyílt levelem a közösségi médiának köszönhetően minél több olyan MAGYARhoz eljut majd, akiknek fontos, hogy a Hazában boldogan, jövőképpel tudjon élni, mert azért minden magyar tesz, aki tehet.
(SIKERES) MAGYARNAK LENNI NEM SZERENCSE KÉRDÉSE KELL, HOGY LEGYEN!
Tisztelettel
Budapest, 2016 december 17
Tresó Kálmán s.k.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése