 |
| Fotó: szelfi egy hajléktalan melegedőnél |
Amikor a blogomat írom, akkor is szembesülök a jelenlegi csöves helyzetemmel, ami miatt teljesen ki vagyok akadva és nem tudom felfogni, hogy idáig jutottam. Normális embernek tartom magamat, akinek jövő héten lesz a 36-ik születésnapja és Budapesten vagyok kénytelen hajléktalanszállón lakni. Hét szakmával és csomó tapasztalattal rendelkezem, mégis szívok. Közben nézem a híradót és eszement dolgokat hallok a hajléktalanok segítésével, illetve a migránsokkal kapcsolatosan stb. Néha tényleg azon gondolkozom, hogy miért kellett megszületnem. A jövő héten pszichológust is meglátogatok, hátha többet tud és nem tudom kiakasztani a kiakadásommal (fiatalon).
Magamnak köszönhetem, hogy idáig jutottam!? Azért ezzel kapcsolatosan vitáznék, mert ahhoz elég sok részlettel kell tisztában lenni. A vitával nincs gondom, inkább azzal, hogy mennyire értik meg mások a gondolkodásomat, céljaimat, életemet, jövőképemet stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése