Élőben fogok elbúcsúzni a szüleim sírjánál, Markazon

Köszönet a külföldi magyaroknak, hogy komolyan vettek és időben segítettek. Jól vagyok!
"Lenni, vagy nem lenni ..." Shakespeare - Hamlet
A mai nap során - a méltatlanná, embertelenné vált helyzetemben (fiatalon hajléktalanság + az előzmények) - a születésnapomon (36) fogok mindenkitől élőközvetítésben elbúcsúzni a szüleim sírjánál, Markazon. (A visszautazáshoz nem lesz pénzem.) Ideáig eleget sírtam és szenvedtem az életemben, hogy ezt tovább ne folytassam tovább. Ezúton valamennyi szerettemtől azt kérem, hogy értsenek meg, meg nagyon sok mindent meg lehetett rólam tudni az almúlt idők során. Nem szeretném tovább folytatni, mert jelenleg nem látom értelmét és csak hitegetem magamat, mert megfelelő segítséget úgysem kapok. 

Elegem van az éhezésből, a kiszolgáltatottságból, a meg nem értettségből, a pénzhajhászásból és a megaláztatásokból (a virtuális teret is ideértem). Magyarföldön születtem, ide is temessenek (Gyöngyös - Markaz). Nem tehettem arról, hogy rossz időben, rossz helyre születtem. 

A nevelőszüleimnek pedig ezúton köszönöm, hogy lehetőséget adtak nekem hogy idáig élhettem és azt csinálhattam - úgyan nem pénzért, hanem kreatívitásért, hobbiként, életcélként -, amit igazán szerettem (Tresó Ifjúsági Klub - ami szinte gyerekkorom óta mankó volt az életemben). Elég volt! Talán most megtalálom a világ legjobb lehetőségét, a halálomban. A magyarföldemtől és a laptopomtól viszont még a legnehezebb helyzetben se akarok megválni. 

Facebookon lehet majd élőben követni az életemtől, a létezésemtől való búcsúzást a mai napon.