A saját hajléktalan emberi életútamról röviden

Fotó: turista felvétele rólam valahol Európában (amikor még jól ment)

1.1 A hajléktalan ember életútja (pályázathoz)

A Van Esély Alapítványhoz (amely program a Hajléktalanokért Közalapítvány támogatásával valósul meg) készítek pályázatot, amiben szerepel a hajléktalan ember életútja is. 

November 23-án leszek 36 éves (amikorra hajléktalanná lettem), ami az életemben egy nagy fordulópontot jelent. Hiszen még a középiskolában (teljes árvaként nőttem fel nevelőszülőknél Hatvanban) döntöttem el, hogy az általam létrehozott Tresó Ifjúság Klubot mostanig csinálom, ha az nem lesz sikeres. Természetesen a Klubra mint hobbira (17 éve) tekintek, de annak jelentősége van a jövőbeli terveimet illetően. 

Általános iskola után a helyi Bajza József Gimnáziumban érettségiztem, majd a Közgazdasági Szakközépben számviteli ügyintéző szakmát szereztem. Aztán a könyvelésen és a gyermek-, és ifjúságvédelmi ügyintéző szakképzésekben gondolkodtam (az utóbbi a pszichológia továbbtanuláshoz többletpont miatt) végül Egerben kötöttem ki és a szakdolgozatomat a gyermekjóléti és családsegítő szolgáltattal kapcsolatosan írtam. Ezek után Budapestre kerültem a Taverna Vendéglátó iskolába, ahol cukrász, szakács, vendéglátó mendzseri OKJ-s végzettségeim lettek (szakdolgozatomat a gyermekétkeztetésről írtam a legnagyobb gyermekétkeztetőnél), amiket később vendéglátós munkákban (Sziget Fesztivál, Burger King, hotelek - Skócia, Ciprus -, óceánjáró és folyami hajós munkák) kamatoztattam eredményesen (kétszer léptettek elő, egyszer voltam hónap dolgozója). A tanulást nem hagytam fel, így szabadidőmben ingatlanközvetítői szakmám is lett, miközben a Forrai Magániskolában felsőfokú titkárságvezetői szakmám lett (közép szóbeli angollal és német alapfokkal). A magániskolában diákönkormányzatot segítettem még akkor is, amikor már a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karán élelmiszermérnök szakon kezdtem el a tanulmányaimat. Az egyetemet 10 éven keresztül folytattam, aminek több oka volt, de végül tavaly elbocsátottak. A jövőben szeretném megcsinálni, amennyire lesz rá lehetőségem (újra felvételizéssel). A felsőfokú tanulmányokat fogadalomból is csináltam a tudatos választás mellett (műszaki terület), hogy ezzel a nevelőszüleimnek és maganak is bizonyítsak a diploma megszerezhetősége miatt. 

Gyerekkoromban a nevelőszülőmnek és a gyámomnak köszönhetően volt egy lakásom Hatvanban, ami azóta el lett adva, mert ott nem terveztem élni, illetve a lakók lelakták és nem fizettek. Abból a pénzből persze másik lakásra nem futotta volna, illetve azt felhasználtam az akkori életemhez. A megtakarításaim nagy része az álmom megvalósítására ment el, mert nagyon hittem (befektetés a jövőbe) a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány)-ban, ami mára kezdi meghozni a gyümölcsét. A pénzemet, időmet és energiámat magamba fektettem - az más kérdés, hogy nagy kockázatot vállaltam és nem számoltam sok tényezővel, amit mára már részben megoldottam vs. folyamatban van (pl. munkahelyteremtés stb.). 

(További híradások a korábbi gyűjtés kapcsán: http://www.atv.hu/videok/video-20131218- mentes-maskent, http://444.hu/2014/01/04/harommillio-embert-fenyeget-az-otthontalansag, illetve www.mentesmaskent.blogspot.com).