A hajléktalanná válásom körülményei

Fotó: T.K. - a londoni balesetem helyszíne, a sorsfordító élethelyzet

1.3 Hajléktalanná válásának körülményei

2016-ban történt szerencsétlenségektől a megtakarítások felélése és azok körülményei
később írom
- luxushajó stressz (Miamiból hazatérés)
- itthoni munkakaresés sikertelenül (pénzköltés)
- folyami hajós munka Franciaországban (stressz)
- angliai szakácsmunka (kudarc 3 nap után baleset - lábtörés)
- hazautazás szülői kérésre (online)

A Van Esély Alapítványhoz (amely program a Hajléktalanokért Közalapítvány támogatásával valósul meg) készítek pályázatot,amiben szerepel a hajléktalan ember életútja is. 

A korábbi terveim (pl. saját vállalkozás, a hobbimból való megélés, diploma és nyelvvizsga megszerzése stb.) mellett a vendéglátós munkával karriert kezdtem el építeni, de az idei évben nagyon sok szerencsétlenség, kudarc ért benne, főleg a stresszkezelés sikertelensége miatt. (gyors előléptetés, nagy megterheltség, rossz munkaszervezés a cég részéről stb.) Az életem ott kezdett el kisiklani, hogy elveszítettem a diploma megszerzésének lehetőségét (amitől meglehetősen kiborultam - főleg, hogy a diákhitelt is felvettem, amit ma már törtlesztenem kell), majd a külföldi munka során ért óriási megterhelés azt tovább vitte. Az itthon munkalehetőségek sem hozták meg a várt itthoni letelepedési lehetőségemet, így folyami hajózásra adtam a fejem, aminél (a munkáltatóm miatt) zátonyra futottam és hazajöttem. Az utolsó megtakarításaimat felhasználva végül Angliába kötöttem ki szakácsként, ahol 3 nap alatt (számomra) megalázó helyzetbe kerültem, amitől végleg besokaltam. Ennek és összességében minden körülményt mérlegelve próbáltam meg öngyilkossági kísérletet szeptember 11-én az egyik londoni hídról való leugrással (ahonnan a lábtörésem származik). A kórházi kezelés után - nem akartam hazajönni -, de nevelőanyum internetes (síró) kérésére hazajöttem és most ismerősök, bartások, szociális intézmények segítségével épülgetek. Közben igyekszem a nemzetközi ifjúsági szervezetem segítségét is igénybe venni, így jutottam el a pályázati lehetőséghez is, amivel most a jövőmet építem. 

Gyerekkoromban a nevelőszülőmnek és a gyámomnak köszönhetően volt egy lakásom Hatvanban, ami azóta el lett adva, mert ott nem terveztem élni, illetve a lakók lelakták és nem fizettek. Abból a pénzből persze másik lakásra nem futotta volna, illetve azt felhasználtam az akkori életemhez. A megtakarításaim nagy része az álmom megvalósítására ment el, mert nagyon hittem (befektetés a jövőbe) a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány)-ban, ami mára kezdi meghozni a gyümölcsét. A pénzemet, időmet és energiámat magamba fektettem - az más kérdés, hogy nagy kockázatot vállaltam és nem számoltam sok tényezővel, amit mára már részben megoldottam vs. folyamatban van (pl. munkahelyteremtés stb.). 

Londonban a belesettel kapcsolatosan leginkább két dolgot tanultam meg. Így az egyik, hogy olyat ne csináljak, amit nem szeretek (mert hosszútávon megbosszulja - pl. szakácskodás). A másik dolog, hogy ne adjam fel az álmaimat (amiért sokat tettem és sokat áldoztam - Tresó Ifjúsági Klub). Kiegészítésképpen rájöttem, hogy a stresszt kezelni, az időgazdálkodást is meg kell tanulni, de legjobb, ha olyat csinálok, aminél a stressz legkevésbé van jelen, és amiben kreatívan tudok, örömmel tevékenykedni és nap mint nap felkelni.