 |
| Fotó: T.K. - szallagavató az oszfályfőnökkel a Bajzában (Hatvan-1999) |
Nagyon furcsa érzések szoktak néha bennem kavarogni azzal kapcsolatosan, hogy amit csinálok, az jó, vagy sem. Leginkább arra gondolok, hogy mennyire ismerem és használom ki a saját lehetőségeimet mindent összevetve. Amióta elballgatam a középiskolából, gimnáziumból és leérettségiztem, meglehetősen izgalmasan alakult az életem, de mindig voltak kétségeim a jövőmet illetően. Tudom, hogy sokszorosan több mindent elértem - bizonyos tekintetben -, de nem mindig vagyok megelégedve és ennek persze sok oka van - nem csak tőlem függően. A Csoki Guinness-rekordot megcsinálom, mert azzal pont azt mondom magamnak is, hogy kitűztem valamit és el fogom érni. Nincs mindig jó napom és sokszor hagynék abba legszívesebben dolgokat, de néha nem tehetem. Normális az, ha valaki kimerül, elfárad valamiben, vagy nem jó stratégia miatt változtatnia, módosítania kell. Egy dolgot azonban mindég szem előtt akarok tartani, hogy csak egyszer élek és léteznek a számomra legkedvezőbb lehetőségek.
Nem attól félek, hogy ilyeneket kiírok a saját blogomban, hanem attól, hogy elfelejtem leírni emléknek és megosztani másokkal, akik jobb kedvre bírhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése